Különös álmot láttam augusztus első éjszakáján. 

Azt álmodtam, hogy a kisherceg a mi bolygónkra érkezett, éppen erre a helyre, ahol ma a szép új iskolánk áll. Bolyongott, nézelődött, bukdácsolt a hepehupás földön, de sajnos sehol egy árva lélekkel sem találkozott. Leült a vén diófa tövébe, sírdogált is egy kicsit, míg végül elszenderedett. 

        A Napocska, aki szintén aludni készült, megsajnálta a bánatos gyermeket, s ledobott mellé egy szelencét. Reggel felébredt a kisherceg, s észrevette a különös dobozkát. 

Kíváncsian felnyitotta a tetejét, s tudjátok mi volt benne? Huszonkét sárga virágpalánta. Nagyon megörült, azonnal el is rakta őket. Szorgalmasan gondozta minden egyes nap a kis napvirágokat. Mostmár nem volt egyedül.

Segítségére sietett a Felhő is, aki bőséges esővel áztatta, néha zivatarral tépázta a kis virágszálakat. Nemsokára megérkezett hozzájuk a Téltündér is. Együtt nevelgették, ápolgatták a sárga színben pompázó napvirágokat. 

Egyik reggel azonban különös zajra lettek figyelmesek.

A kisherceg és a Téltündér a kertbe siettek. A kis napvirágok éppen vitatkoztak. 

- Én nem szeretnék többé virágként élni. Olyan egyformák vagyunk, semmi különleges nincs bennünk. Párduc szeretnék lenni, hogy mindenki csodálhasson.

- Én tigris, hogy erősebb legyek mindenkinél.

- Akkor én oroszlánná változnék, hogy még erősebb legyek.

- Hiába, ha farkassá változnék, én lennék a falkavezér.

- De én még annál is különösebb lennék, én lennék a prérifarkas.

- De, ha én jaguár lennék, akkor mindenki csak engem csodálna.

- Ugyanmár, a leopárd sokkal értékesebb!

- Legszívesebben pillangóvá változnék, hogy szabadon repülhessek és mindenki bennem gyönyörködjön.

- Szerintem egy kutya sokkal hasznosabb és jobban is szeretik az emberek őket.

- Akkor inkább cica lennék, hogy mindenki engem cirógasson.

- Mókus lennék, ha tehetném, hogy imádjanak a gyerekek.

- Engem jobban imádnának, mert pónivá szeretnék változni.

- Akkor a kis pingvinhez mit szóltok? Azok a legcukibb állatok.

- Miket beszéltek, én delfinné változnék, hogy én legyek a legkedvesebb.

- Nekem az is elég lenne, ha kölyökfóka lehetnék.

- Jaj, de nagyravágyóak vagytok, én csak pókká változnék!

A kisherceg és a Téltündér ámulattal hallgatták a napvirágok vitáját, majd kis idő múlva így szólt  a kisherceg:

- Kedves virágszálaim, igazán nem kellene vitatkoznotok. Hiszen, ha egyformának is tűntök, mindannyian mások és különlegesek vagytok. Erősek, bátrak, életrevalóak. Ti varázsoltátok széppé ezt a helyet, ti adtatok értelmet a mindennapjainknak azzal, hogy tettétek a dolgotokat a Napocska és a Felhő örömére.

    A napvirágok meghallgatták a jótanácsot és ....

Az álmomnak itt vége szakadt, de a történetet ti  folytassátok tovább.  

   Sok sikert a továbbiakban!

2019-2024